HCMC

Ez egy rövid és gyászos post lesz. Utolsó napok együtt, B aztán hazarepül.:( Kétlem, hogy találnék még egy ilyen bolondot útközben.

HCMC azaz régi nevén Saigon nagyon nagy, rengeteg ember, sok motor, őrült káosz, szokásos. Mire ideértünk már majdnem egy hónapja Vietnámban voltam és elmondhatom, hogy eddigre már végeztem Vietnámmal. Azaz már alig vártam, hogy elhúzzak ebből az országból. Túl sok, hangos, zajos, szmogos, vietnámi. Már látni akartam valami mást.

Saigonból igazából semmit nem láttunk, mindennap tervezgettük, hogy milyen túrákra megyünk de végül nem lett semmi belőle. Nem bánom. 😀

Itt is mindennap esett. Felfedeztük a piacot, ahol B mindenféle szuvenírt vásárolt. Örömmel nyugtáztuk, hogy az evőpálcika, amit az egyik helyen vettünk, harmadába került kb 100 méterrel arrébb..

Megnéztük az itteni Notre Dame-ot

meg az öreg posta épületet, ahol igazán bunkók az emberek.

Szokásos nagyváros, van egy party negyed bárokkal, happy hours, turisták.

——————————————-

Bangkok

1 napra Bangkokba repültünk, mert B gépe innen indult. Bangkok pont olyan, mint emlékeztem: meleg, hangos, zajos, zsúfolt de a kaja isteni és olcsó.:)

Ezúttal felkerestük a vörös lámpás negyedet, de nagyon csalódott voltam. Csak ronda nők vagy pasik voltak, bár lehet még korán volt. Viszont rengeteg bizarr bár és a jó öreg ping pong show elmaradhatatlan. A vicces az volt, hogy ketten sétáltunk B-vel, a de a csávók az én orrom alá nyomták a ping pong show-s szórólapot.. Miért?? Tudni sem akarok erről:

Utána a hid alatt, egy  kis bódéban kajáltunk, ami annyira népszerű volt, hogy kis székeken ülve várni kellett, amig egy asztal megüresedett:)

A kaja baromi jó volt, noodles of course:)

Tettünk egy látogatást Khao San Road-on is, ezúttal inkább menekülni akartam onnan.

Mindenféle vásárokat találtunk, vettünk szuvenírt kb mindenhol. 🙂

Majd este B elrepült, én pedig holnap egyedül folytatom az utazást Malajziában.