Épp a minivannel zötyögtünk Kampot felé, amikor a legfurább dolog történt. Valaki felbontott egy narancsot a kocsiban. Csak egy narancs volt, de amikor megéreztem az illatát, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy itt vagyok vagy otthon. 2 hónapja nem ettem narancsot, (vagy több) nagyon fura, hogy egy ilyen otthon hétköznapi dolog mennyire kizökkent az itteni világból. Itt nem annyira biztonságos friss gyümölcsöt enni, csak olyat amit meg lehet hámozni. Igazából eddig nem is láttam narit sehol. Mindegy. Rácsodálkoztam a narancs illatra újra. 😊
Kampot talán az eddigi legkisebb város, ahol voltam, mégis csomó mindent lehet itt csinálni. Nagyon nyugis, a közlekedés főleg bicikli, motor és tuktukban merül ki:) Végre! Tiszta utcácskák, parkok, kb sétáló utca az egész belváros éttermekkel, hostelekkel, és a folyón álldogáló hajókkal. Valamint a legcukibb kisbabákkal. Nem turistáskodásra, hanem inkább ittélésre való. A kambodzsai emberek amúgy nem annyira ázsiai ázsiai kinézetűek, sötétebb a bőrük és nagyobb a szemük. És egész Kambodzsában iszonyatos meleg van, nem párás, csak meleg, de nagyon. Mintha egy sivatag közepén lennél. Itt és Siem Reap-en volt a legrosszabb.
Vicces, hogy a legtöbb helyen utálják szegény duriant, itt Kampotban viszont még egy emlékművet is emeltek neki 😀
Van néhány érdekes hid itt, például ez, Old Bridge:
olyan mintha 2 vagy 3 különböző hid lenne összerakva, ami igaz is, a Vörös Khmer időkben lerombolták a hidat, majd később össze nem illő darabokkal javították meg, ezért néz ki igy. Szerintem menő:)
Miután elfoglaltam a birodalmam, azaz az ágyam a hostelben (Monkey Republic) körül néztem mit lehet itt csinálni. Túl sok mindent:) Pont a hostellel szemben volt pár iroda, akik mindenféle tök jó programot kínáltak. Még az napra lefoglaltam egy naplemente nézős hajókázást a folyón. Igen tudom, már megint egy hajókázás, megint egy naplemente, same same. De nem. Mindig tök más a táj, a hangulat, az emberek, az élmény. És ez volt az egyik kedvenc estém eddig a 2 hónap alatt 🙂 5 előtt vett fel egy kisfiú a motorjával, majd lecsorogtunk a kikötőhöz. A hajó, amivel mentünk pont az volt, amit már előző este nézegettem magamnak. Az 5 dolláros túrában egy ital is benne volt, kis barátom becsomagolta a sörömet egy zacsiba egy tömb jéggel útravalónak, mint az uzsonnát az ovisoknak 😀 Cuki. A hajón már csomóan voltak, legtöbben a tetőn heverésztek.
Kb. 5 perc után összehaverkodtunk egy kanadai lánnyal, aki szintén egyedül csavarog. Nem tudom milyen génállományok vannak arrafelé de kb 23nak néztem, mire kiderült, hogy 38.
Lassan elindultunk a folyón, a víz tök fekete, olyan volt mint egy tükör, tökéletesen lehetett látni a felhőket benne.
És a táj körülöttünk… Gyönyörű! Ahogy a nap kezdett lemenni, és a fények kezdték beszinezni a helyet, hát én teljesen odavoltam. Alig tudtam feldolgozni. A part mentén különféle házak sorakoztak, a luxus resorttól kezdve a fa tákolmányig. Volt pár ház, ahova bármikor beköltöznék.
És minden zöld de nagyon. Volt egy fa, aminek a virágai a folyóba hullottak és a vízen úszkáltak végig. 🙂 Na meg rengeteg pálmafa, dzsungel növény, mangó fa telis tele érett mangóval. 🙂
A hajó legénysége elég hamar elkezdett sörözni, és ennek megfelelően elég hamar be is rúgtak, majd szkander versenyt rendeztek… Pasik.. 😀 De nagyon baráti volt a banda, megálltunk néhány helyen a parton a legelhagyatottabb kunyhoknál, mert néhány barátjuk kifogyott a sörből, igy vittünk párat. Cserébe a parton szedd magad jelleggel lehetett friss mangót gyűjteni és a hajón megenni. Továbbra sem szeretem a mangót sajnos.A naplementét nem lehet leírni, a fotók sem adják vissza. Nagyon nagyon nagyon szép volt. A felhők és a víz felszíne is rózsaszín volt, mintha lángolna. Tök jó lett volna, ha gyorsan le tudom festeni.:)
Miután besötétedett megálltunk egy helyen szentjános bogarakat nézni, de mivel túl tiszta volt az ég, túl világos volt, csak párat láttunk, mint a kis karácsonyfaégők.:) Vagy szép naplemente vagy a bogarak, a kettő együtt nem megy. 🙂 Tök vicces, ahogy itt a természeti adottságaikat kihasználják a helyiek. Tényleg abból csinálnak businesst, amiből tudnak. Itt a gyönyörű folyó és partja, adott a hajókirándulás. De a szentjános bogarak? 😀 Mindegy. A belépő minden egyes centje megérte, bármikor kifizetném újra.
Partraszállás után még beültünk enni valamit Stefániával, dumáltunk, ő is már bejárta a környéket, élt is itt Ázsiában vagy 10 évet. Kicsit fura de érdekes csaj volt.
Másnap egy egész napos túrára mentünk, ami mindent lefedett, amit látni akartam Kampotban. Épp ezért rengeteg volt a látni és befogadni való, de ez a nap volt a másik kedvencem itt.:)
Reggelinél tök véletlenül egy asztalhoz ültünk Meng-nel, a taiwaini lánnyal, aki mellesleg az aznapi útitársam volt és egy szobában is laktunk. Csak ketten voltunk a túrán szerencsére meg az aznapi tuk tuk sofőrünk, idegenvezetőnk, gazdánk, Sovan. 🙂
Első állomás: só földek
Mint megtudtuk a szezon januártól márciusig tart, igy most sajnos csak az üres elhagyatott földeket láttuk. De Sovan elmondta hogy is történik a sótermelés. Ha jól értettem, először is elárasztják tenger vízzel ezeket a mezőket, majd addig várnak, amig nagyon magas lesz a só koncentrációja. Utána jönnek a kis munkások és összegereblyézik a sót, majd kis kosaraikban elviszik egy másik mezőre, ahol szárítják a napon pár napig. Majd raktározzák és eladják, a só itt az egyik fő export cikk. A földek mellett lévő kis múzeumban képek is voltak, hogy hogy is megy ez. A munkások tetőtől talpig beburkolva dolgoznak a tűző napon tök manuális, kicsit kőkorszaki eszközökkel. Őszintén szólva jó szar munka lehet, a szép, kényelmes iroda otthon nem is tűnt annyira borzalmasnak ezen a ponton…. Ha bárki olvassa most a BP-sek közül: látjátok, milyen jó, hogy eljöttem? Megtanultam értékelni az irodát. 😀
és ilyen lehet amikor épp só szezon van (képek google-ről):
Ezután egy kis halászfaluba mentünk, ahol főleg muszlimok laknak. Mivel ők nem esznek disznóhúst meg ilyeneket, főként tengeri herkentyűkön élnek. Általában éjszaka halásznak, akkor nincs olyan meleg, mindenféle halra, herkentyűre, amit aztán a piacon eladnak. Olyan volt a hely megint csak, mintha úgy 50 évet visszamentem volna az időben, nem túl modern környék:(
Ami ezután jött, azt a kényesebb Turistáknak nem ajánlom. Olyan utakon mentünk a kis tuk-tukkal, amit csak a legnagyobb jó indulattal lehet útnak nevezni. Föld utak akkora kráterekkel, mint amekkora a Holdon sincs. Olyan volt, mintha egy hullámvasúton ültünk volna, ugráltunk a kocsiban, hiába kapaszkodtunk. 😀 Vicces volt. De igy láthattuk Kambodzsa vidékies részeit is, az emberek néhol csak kis kunyhokban éltek, szinte minden udvaron tehenek legelésztek, igaz nagyon csontosak voltak szerencsétlenek. Csirkék, egy-egy malac, és vízi bölények. A táj gyönyörű, de megint csak, szemétdomb a házak körül. A legtöbb helyen egy kupacba “gyűjtik” a szemetet és elégetik. Teljesen környezet barát.. De csomó más helyen teljes disznóól, és a kis gyerek abban játszik… Legalább a természetre vigyázhatnának, ha már ilyen szép helyen laknak.
Elzötyögtünk egy barlanghoz, ami egy elefánt alakú szikláról hires. Erről:
Valamint erről a szintén elefánt formájú sziklafalról:
és erről a kőről, ami úgy néz ki, mint egy boci fej:
A barlang kb ennyi volt, a táj körülötte viszont nagyon szép.
Secret Lake vagy History Lake
az egyik ‘nevezetesség’ Kampot környékén a Titkos tó, ami egy mesterséges tó, a vörös khmer diktatúra idején helyi rabszolgákkal vagyis a helyi lakossággal építtették. Sovan mesélt kicsit a történelmükről, hogy anno mindenkit elvittek még az iskolákból is és, hogy az egyik jól bevett kínzási módszer az volt, amikor letépték az emberek körmeit. Sovan egyébként kampoti , szeret itt lakni, mint mondta közel van a tenger, finom a seafood és nyugis. Igaza van. 🙂
Amikor arról kérdeztem, milyen most a politikai helyzet, kicsit zavarban volt, mintha nem akarna vagy nem lehetne erről beszélni. Nem erőltetjük. Folytatjuk nagyon rázós utunkat a kráteres vidéken. Közben többször megfordult a fejemben, hogy vajon a biztositás fedezi-e az agyrázkódással kapcsolatos kezelést, amire ezután lesz szükségem 😛
Végre megérkezünk egy nagyon szép eldugott vidékre, egy bors és gyümölcs farmra.
A kampoti bors nagyon jó minőségű, kiváló export cikk. Csomó ilyen farm van itt, mi a Sterling nevűt látogattuk meg. Valahol azt olvastam, hogy nemcsak a klíma, hanem a guanóval boritott talaj miatt is ilyen jó cucc. Ha most véletlenül kiszaladnál a konyhába meglesni mi van a bors malom alján és azt látod, Made in Kampot, gratulálok, kiváló cucc van a birtokodban.:)
Megnéztük a bors ültetvényeket, kb olyan mintha egy szőlő lugas lenne:
Amikor ott jártunk, már le volt szüretelve a bors, igy csak pár szemet láttunk, de valami ilyesmi, fürtökben lógnak a kicsi bors szemek:
Kis gazdánk elmesélte, hogy van a zöld színű és a piros színű bors, amit megszárítva igy is árulnak. Aztán van a fekete bors, amit ismerünk, ezt a zöld szemekből csinálják, úgy, hogy pár percig forralják a zöld bogyókat majd a napon szárítják pár napig és igy lesz a Chocapic, na meg a fekete bors. 🙂 A negyedik típus a fehér bors, ami tulajdonképpen a piros bors csak a héja nélkül, ez a legerősebb. A szüret teljesen manuális, leszedik a fürtöt, majd színek szerint szétválogatják a szemeket.
Van még egy típus, ami hosszúkás, ilyet én még nem láttam otthon. Na ez igazán csípős, olyan volt mintha chilit rágcsáltam volna:
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha megtudom, miből lesz a fekete bors, pontosabban, hogy ott állok a bors földeken Kambodzsa közepén, rágcsálom a friss borsot a bokorról, közben ezt hallgatom és baromi érdekesnek találom:)
Ezután betessékeltek a kis mintaboltba minket, ahol tovább lehetett kóstolgatni meg persze vásárolni. De én inkább a piacon akartam negyed ennyiért. Tetszett ez a hely, meglepő de tényleg tök érdekes volt. 😀
Utolsó állomásunk Kep volt, a közeli kis falu, ami a rákpiacáról meg a strandjáról hires. A rákpiac közvetlenül a tenger mellett van, amikor odaértünk kicsit viharos volt az idő, de ez nem tartotta vissza a halászokat, hogy mindenféle jóságot halásszanak.
Mindenféle herkentyű volt itt nyersen és grillezve is.
Na meg persze bors minden mennyiségben, színben és állagban. Be is szereztem 2 csomaggal, ott kuksolnak valahol a hátizsákom mélyén a szuvenír szekcióban:)Meng-nel leültünk a parton, ahol épp egy csapat szerzetes tanonc, azaz gyerekek strandoltak, a meztelen nős szobor lábainál. 🙂
Meng nagyon cuki csaj, otthagyta a melóját, hogy utazgasson, tök jófej. Ha több időnk lenne, tuti jó barátnők lennénk.:) De ő Myanmar-ba megy tovább, én pedig Siem Reap-be majd Vietnámba.
4 körül indultunk vissza, amig mi strandoltunk, Sovan elkészítette gyorsan a business kártyáját egy random papír fecni hátuljára, majd átadta nekünk, hogy ha bármi van, hívjuk őt nyugodtan 🙂 Ez mennyire cuki:) Be is ragasztottam a füzetembe emlékül.
Este Meng-nel és Stefaniával mentünk ki vacsizni az egyik hajóra, megkóstoltam a Lok Lak-et, ami egy tipikus kambodzsai kaja, ÉS vörösbor!! OMG, ez mennyire hiányzott.
Utána próbáltunk valami helyet keresni, de kb már minden zárva volt 10-kor. Hát igen, ez nem a Khao San Road Bangkokban… 🙂 Igy végül egy újabb hajón kötöttünk ki, ahol rajtunk kívül csak helyiek voltak, okádék zene üvöltött, és arra a kérdésre, hogy van-e Kampot Cider a “Yes and No” választ kaptuk. 😀 😀 Hát jó…. whatever. Akkor jó lesz a sör. Tuti maffia hajó volt. 😀 (Update: másnap sikerült megkóstolni mindkét fajta kambodzsai cidert, mindkettő finom:) )
Kampot nagyon cuki, Kambodzsai ottlétem egyik fénypontja volt ez a pár nap 🙂
Holnap Siem Reap felé veszem az irányt, már csak egy 10 órás busz út választ el tőle.. Jupiii!
