Az első igazi sokk

Phnom Penh – a főváros

Kicsit aggódtam a fapados Lao airline miatt, online check-in opció nincs, csomagot nem lehet online hozzáadni, reméltem, hogy nem charge-olnak rám egy vagyont a reptéren. Hát felesleges volt parázni, minden ingyen volt. A repülő tök nagy és kényelmes, Phnom Penh után ment tovább Vietnámba. A stewardessek tök szép laoszi egyenruhában voltak, földig érő, világoszöld és sárga selyem ruha. Csini:) A laoszi csajok amúgy is nagyon szépek. A repülőn egy vietnami pasi ült mellettem, végig dumált, kb rögtön felírta minden létező elérhetőségét egy papír hányós zacskóra, hogy amit Ho Chi Minh-be érek, rögtön keressem meg őt és ő majd körbevezet. Mindenképp. Azt hiszem, már a reptéren kidobtam a papírt.. (Tudom, rohadék vagyok, de nem lehetek mindenki barátja 😀 )

Egy óra 20 perc volt a repülő út, végig ettem. 😀 Igen, a 20 ezer forintos fapados jegy árában benne van a feladott poggyászon kívül egy tálcányi kaja is, saláta, zöldségek, sajt, vaj, kicsi zsömle, valami csirke sonka valami, meg még valami amit nem tudtam beazonosítani, de finom volt, rák vagy hal ízű valami pástétom izé. És még egy kis kókuszos süti, meg ingyen inni való. Miután befejeztük az evést, a staff végig ment közöttünk kis kancsónyi frissen főzött kávéval, teával. Bizony, jó volt. 🙂

Reptéren, szokásos vízum macera, úgy láttam, miután kifizeted a 30 dollárt le se szarják, ki vagy, honnan jöttél, mit csinálsz itt.

Utána tuk-tuk ride a hostelig, ami tuti, hogy Phnom Penh (PP a későbbiekben) egyetlen szép pontja volt.

Légkondis tiszta szoba, hatalmas ágyak, medence, chill terület mindenhol, bár  és étterem egyben. 5 dollárt fizettem egy éjszakára. Mivel PP egészen sokkolóan ocsmány hely, az itt tartózkodásom 85%-a a hostelben történt. 😀

De vissza a reptérről vezető útra. Hát… megvolt az első igazi sokk itt Ázsiában. Otthon Kőbánya is egészen undoritó látvány a reptérről jövet, de ez itt ha lehet már 4. világ.

A félórás úton majdnem visszafordítottam a vezetőmet, hogy oké akkor én mennék vissza Laoszra ha lehet. Ez nagyon kemény. Mindenhol szemét hegyek az utcán, kosz, mocsok, bűz, por, minden tök lepukkant, lerobbant, bevallom az én fejemben valami hasonló kép élt, amikor Kambodzsára gondoltam, mint előítélet, mielőtt idejöttem. A közlekedés megint… mindenki megy minden irányba, megfordulnak előtted az út közepén, mennek a “járdán” vagyis hát, az út szélén, ahol már a gyalogosok vannak.

Mielőtt idejöttem, olvastam , hogy itt nagyon gyakori a táskalopás, motorról szedik le rólad a cuccot. El is felejtettem ezt a nagy csodálkozásban, csak azt vettem észre a tuktukban ülve, ahogy a forgalomban próbáltunk haladni, hogy nagyon méregetik a táskáimat. Aztán rájöttem miért… A kis hátizsákomat magamra vettem, a nagyot úgysem lehet mozdítani sem, olyan nehéz. Ha azt valaki kikapja, hát vigye 😀 Mindenesetre nem volt a legszebb városnéző út a hotelig. Reméltem, hogy a belváros jobb lesz egy fokkal. Hát, mondjuk egy negyed fokkal jobb volt. Elindultam kaját keresni, gyalog. A környék, ahol laktam viszonylag jobb állítólag és pont szemben volt egy iskola is. Ennek ellenére én nappal sem éreztem túl biztonságban magam.

Nem akarok nagyon negatív lenni, de tényleg borzasztóan lesokkolt, ami ott volt. Még engem is, pedig már azt hittem egész jól hozzászoktam Ázsiához.

Az utcákon kb 5 nagy otthoni kukányi szemét csak úgy kiborítva, vagy az emberek vagy kutyák keresgélnek benne. Az utcai árusok sem túl biztatóak, meg a kajáik főleg, ahogy a tuktuk driverek sem. Eleve nem tetszett, ahogy a helyiek itt rám néztek. Lehet, hogy előítéletes vagyok, de lehet, hogy megérzés volt.  Végül csak a boltig mentem el néhány kör után. A legdurvább látvány, egy család volt az utcán, gondolom hajléktalanok, az anya szerintem részeg volt vagy betépve, körülötte  3 gyerek, a legkisebb még csecsemő tök pucéran mászott a mocsokban, az eggyel nagyobb gyerkőc próbált rá figyelni.. Úristen! Konkrétan hazaszaladtam – volna, mivel az egy perces úton is eltévedtem. Szerencsére egy jófej taxis rámutatott merre is kéne menni.  Jézusom. Képeket nem sokat csináltam, egészen egyszerűen azért, mert nem mertem elővenni semmit. pedig tökre szeretek csak bolyongani a fényképezőmmel, hát.. ez nem az a hely.

 

DSC01073
valami ilyesmi..

 

Miután visszaértem a hotelbe, néhány dolgot biztosra megfogadtam az itt létemre vonatkozóan:

  1. Nem megyek ki egyedül sötétedés után
  2. Nem villogtatom a telóm, kamerám
  3. Nem eszem az utcai árusoknál!
  4. És a legfontosabb, próbálok nem lebetegedni ebben az országban – azt hiszem kibírom, hogy meg tudjam milyen itt az egészségügy..

Egy vagy két napot töltöttem ‘bezárva’ a medence partján, mint egy igazi turista, de nem panaszkodom.:) Kiolvastam pár könyvet, úszkáltam, ettem, ittam. Aztán meguntam, rájöttem, hogy a medencénél döglés nem nekem való. Eltuktukoztam a Russian marketre, ami állítólag tök jó. Hozzáteszem a nap legmelegebb óráját sikerült kiválasztanom.. A piac a szokásos, ruhák, ékszerek, szuvenír, kaja, stb. Semmi extra.

A tuk tuk egyébként itt Kambodzsában egészen hintó szerű, igy néz ki:

DSC01086DSC01084

Egymással szemben van a két ülés, igy akaratlanul is úgy utazol, mint egy hercegnő a nyomornegyedben. Amúgy várost nézni tökéletesen kényelmes lenne, ha lenne mit nézni. De csak a szemét van mindenhol, szegények meg ülnek a közepén. Végig homlokráncolva, sokkolt fejjel néztem a várost, míg ők vidámak, nevetnek, csinálják a kis dolgaikat, dolgoznak, élnek. Elég szar érzés. Egyéként kicsit rájuk is haragudtam, mert és főleg később vidéken volt nagyon zavaró ez, legalább a saját kunyhóm körül összeszedem a szemetet, vagy nem dobálom csak úgy el, hogy a gyerekeim ne a mocsokban játszanak, másszanak, éljenek?! Itt hiányzik ez a kultúra valamiért..

Kambodzsa történelme ennél elcseszettebb már nem is lehetne, az ország és az emberek még próbálnak felépülni egy őrült vezető eszményképéből, ami az ország negyedének kiirtásához vezetett..

Tök szomorú hely ez, valaki pumpáljon sok-sok csillió-millió dollárt, eurót vagy bármit ebbe az országba, hogy kicsit felgyorsuljanak itt a dolgok. Kell még pár év ennek az országnak. Lehet jó lenne visszajönni úgy 20 év múlva megnézni mi történt.

Én tényleg nem szeretek turistáskodni és ezért is jöttem ide, hogy ilyet is lássak. De ennyi elég volt. Biztos van szebb meg jobb része is PP-nek, de nem akarom felfedezni, mert nem tetszik amit itt látok és nem érzem biztonságban magam. Úgyhogy holnap Sihanoukville felé veszem az utam, ami tengerpart. 🙂

Emlékszem Thaiföldön a szigeteken folyton arra  gondoltam, “Úristen, miért nem ide születtem?” Itt nem győzöm elégszer ismételgetni magamnak, hogy “Úristen, de jó, hogy nem ide születtem”. Viszlát Phnom Penh!

 

Sihanoukville

Igazi felüdülés volt megérkezni a tengerpartra ezután. Már első pillantásra is sokkal  szimpibb volt ez a város. A szállásom Otres Beach-en volt konkrétan a parttól 2 percre, nagyjából ezzel ki is merítettem a hostelem előnyeit. Ja nem, a playlist is rohadt jó volt a bárban. 😛 Egyébként kicsit fura volt a hely, a semmi közepén volt, az ágyakon szúnyogháló, ami tök jó de baromi antiszoccá tette az egész szobát. A személyzet önkéntes fiatalokból állt, kevés fancsalibb embert láttam itt..

Otres strandja nagyon szép, hosszú, fehér homokos part, csendes, nyugis. Végig éttermek, bárok a tengertől úgy 1 méterre, igy a vacsora közben gyönyörködhetsz a naplementében miközben a hullámok nyalogatják a lábad. 🙂 Persze közben megjelennek a karkötő árusok, a masszőrök, a mobil kozmetikusok, akik egy kis darab cérnával szőrtelenítenek ott a helyszínen, vagy a néni, aki ott a parton grillez neked rákot vagy tintahalat pár dollárért.:) A víz nagyon meleg és kb olyan volt, mint a Balaton, gyalogoltam egy fél kilométert, amire térdig ért a víz. 🙂 Az a helyzet, hogy Thaiföldön nagyon el lettem kényeztetve a csodálatos partokkal, igy már nehezebb lenyűgőződnöm, de azért rendben volt ez is, nah. 🙂 Itt a parton és egy kis szigeten a közelben állítólag lehet látni éjszaka a világitó planktonokat, de amikor én ott voltam pont teli hold volt, tök világos volt, nem láttam semmit sajnos.

This slideshow requires JavaScript.

2 nap után meguntam ezt az elszigeteltséget és beköltöztem a belvárosba, 2 olasz pasi villájába.:) Nagyon cukik voltak, egyébként tök sok olasz van itt a városban.

Másnapra rádumáltak egy island hopping túrára snorkelezéssel egybekötve. Tuktukkal mentünk le a partra 3 ausztrál nővel, rokonok voltak, meg egy barátnőjük és 2 holland csaj volt az aznapi társaságom. A parton megettük a kis omlettünket, majd elsétáltunk a ladikig. Először snorkelezni álltunk meg, nem volt rossz de láttam már szebbet odalent, minden korall televolt tengeri sünnel nagyon közel a vizfelszinhez, úgyhogy nagyon óvatosan manővereztem. Utána kikötöttünk a Bamboo szigeten ebédre, szintén semmi extra, kis gazdánk közben meggrillezte az ebédünket, csirke, sali, baguett.

Na de ezután jött az izgalom. Időközben tök jól elszaródott az idő, fújt a szél, óriási hullámok, mi meg a kis lélekvesztőnkkel kapaszkodtunk a tengeren a következő sziget felé.  Mindenki csurom vizes volt a felverődő hullámoktól. A 2 holland csaj annyira tengeri beteg lett, hogy szegények kb az életükért küzdöttek a hajóban. Hogy is írjam ezt le. Én életemben nem féltem még ennyire szerintem, majdnem biztos voltam benne, hogy itt vége, bármelyik pillanatban felborul ez a kis szar hajó és itt halunk meg, megfulladok, kész. Borzalmas volt. Próbáltam kapaszkodni kb mindenemmel, de igy is fel-fel dobott a hajó párszor. A többi csaj már jó hangulatban volt pár sörtől de amikor láttam, hogy az ő arcukról is kezd lefagyni a mosoly..hát… nem jó jel. Hátrafelé nem néztem, mert ott a két lány ült már kb zöld fejjel. A kis kapitányunk szerintem direkt élvezte a szenvedéseinket, megállította a hajót kb a legrosszabb ponton és megkérdezte akarunk-e snorkelezni. A viharos tengerben. Ember, normális vagy? Vigyél már a partra de azonnal!. .. Fuh.. Végül csak kievickéltünk, rég örültem ennyire a szárazföldnek, szerintem a többiek is. Tanulság: Kambodzsában NE menj snorkel túrára ilyen hajóval. Nem jó ötlet. Amúgy itt nem igazán törődnek sokat a biztonsággal, ha megfulladtunk volna, szerintem abból se lett volna túl nagy cirkusz itt.

 

DSC01154
a ladik.

 

A nagy ijedtségre muszáj volt inni pár sört az ausztrálokkal. 🙂 Ez a 4 csaj hihetetlen volt. Jamie, itt él Kambodzsában több, mint 2 éve, önkénteskedik, kiadták a kecót otthon és simán eléldegélnek belőle. Vicces volt, amikor elmesélte miért nincs gyereke. Azt mondta 30 évesen bulizni kellett, akkor azért nem volt rá idő, 40 körül utazgatott, akkor azért. Most lesz ötven és még mindig elég lököttnek tűnt:) Ott volt még a barátnője meg 2 unokatestvére, épp látógatóban. Egyikük 72 másikuk 66 éves. (!?) Nem csak az, hogy nem néztek ki annyinak, de totál jófejek, meg nyitottak voltak. Most épp 7 hónapig utazgatnak a világ körül ketten, Ázsia, Amerika majd Európa vonattal 🙂 Nagyon jópofák voltak. Valami ilyesmi akarok lenni 70 évesen:)

IMG_20170611_175621
A kortalan ausztrál nők 🙂 – jobbról balra 72, 49, 4x, 66
IMG_20170611_162836
vérbeli üzletember volt, mellesleg 10 éves 🙂

This slideshow requires JavaScript.

 

A parton néztük meg a naplementét, kezemben egy hideg sör, a háttérben Bonobo szólt. Tökéletes pillanat.:) Este vacsi közben begyűjtöttem minden infót Kampotról, ahová másnap mentem.

Eredetileg nem ezt terveztem, de igy megy ez itt. Beszélsz emberekkel, elmondod mi a terv, hallasz valami jobbat, érdekesebbet, és inkább odamész. Az olasz pasi ültette a bogarat a fülembe Kampotról, eredetileg Battambang volt a cél. De azt hiszem jól döntöttem. 🙂

Folyt. köv.

 

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s