Szaunázás északon, azaz néhány nap Chiang Mai-ban

Chiang Mai a backpackerek nagy kedvence, Bangkok után általában mindenki idejön kicsit relaxálni. Már a buszból láttam, hogy itt nagyon nagy zöldség van, Bangkok betontengere után egészen csodálatos.:)

Reggel 7-re érkeztünk meg, a szállásomon én ébresztettem a tulajt. Aki mellesleg egy baromi kedves nő volt, idegenvezetőként is megállná a helyét. Mivel még mindenki aludt, és csak 1-túl tudtam becsekkolni, lezuhanyoztam, majd elindultam valami kaját szerezni/megnézni a várost.

A fő látnivaló itt az óváros, ami egy fallal és árokkal volt körülvéve anno. A fal nagy része még mindig megvan. Valahogy igy néz ki a város, ami kék ott most is ‘vizesárok’ van, vagyis ilyen mini folyó szerű, nem jut eszembe a neve a magyarul..

chiangmaimap

This slideshow requires JavaScript.

Az óváros tele van templomokkal, éttermekkel, bárokkal, használt könyvesboltokkal, egy része pedig az egészségtudatos hippik mekkája, mindenhol vega, vegán éttermek, organik zöldség és gyümölcs hegyek, cuki kávézók sorakoznak. Rengeteg főzőiskola van, ahol először kimentek a piacra összeszedni a cuccokat, majd megtanitanak néhány thai specialitást. Ezt csak azért tudom, mert egyszer eltévedtem és ennek a piacnak a környékén kötöttem ki, amikor megjelent egy csapat ember kötényben, a főzősuli logójával, kis kosarakkal és jöttek a piacra, ahol épp nézelődtem. A gyümölcsök, zöldségek, meg fűszerek baromi jól néztek ki, de láttam egy árust, aki mindenféle húsnak látszó dolgot árult. Az volt a legkevesebb, hogy nem volt hűtés de vastagon ellepték a legyek a cuccokat.. Brutál látvány.. Reméltem, hogy szegények vega kaját fognak főzni, vagy valahol máshol szerzik be.. Egyébként legtöbbször én is vega kaját kérek, pont ezért, mert láttam néhányszor hogy szállítják, meg tárolják a húsokat…

patrickstar

A városban konkrétan mindennap van vagy night market, vagy night bazaar, az adott naptól függően mindig máshol. Muszáj mindenhova mindig elmenni, mert egy: itt a legjobb és a legolcsóbb a kaja, kettő: mindenféle csodajó holmit lehet venni fillérekért.:) Ilyenkor lezárnak egy baromi hosszú utcát, ami végig megy a fél városon. Úgy éreztem, kilométereket gyalogoltam, mindkét oldalon árusok, azt sem tudtam hova nézzek, és az utca vége még sehol sem volt. 🙂 ahogy visszanézem, nem csináltam sok képet itt, annyira le voltam sokkolva a tömegtől meg a néznivalóktól 🙂

This slideshow requires JavaScript.

Ruhák, handmade szappanok, illóolajok, bőrtáskák, útlevél tok, cipő, kézzel készített minden, csodálatosan szépek és annyira nevetségesen olcsón, hogy itt már nem volt képem alkudozni sem.. Tök szar volt látni amúgy, hogy kint ülnek minden este , akár kicsi gyerekkel is, hogy eladják a portékát, amit gyakran saját maguk csináltak gondolom hónapok alatt olyan áron, ami nekünk kb semmi, nekik viszont a megélhetés. A többségüknek biztosan. 😦

Próbáltam úgy gondolni rá, hogy a vásárlással valamennyire segítek nekik, úgyhogy én vásároltam szorgalmasan, amig a táskám tele nem lett 🙂 Ha hazamennék hamarosan, tuti egy kis bőröndöt megtöltöttem volna a jóságokkal, de igy csak pici, kevés, pár dolog fért be egyenlőre.

Ezek esti piacok, de szerintem jobb korán menni, mielőtt leér a tömeg, mert akkor mozdulni sem lehet, vagy az emberektől vagy a tuk-tuk folyamtól.


Chiang Mai-ba többek között azért jönnek az emberek, mert az igazi elefánt élményt akarják. 🙂

(ez most pár embernél lehet kiveri a biztosítékot, főleg aki már kipróbálta.)

Nagyon trendi mindenhol Thaiföldön az elefánt trekking, vagyis amikor az elefánt hátára erősített székben mehetsz egy kört valahol a dzsungelben. Minden turista listáján rajta van, tök jó, csak abba nem gondol bele általában a többség, hogy az elefánt egy vadállat és nem természetes neki, hogy lovagolnak rajta. Amig odáig eljutunk, hogy felülhetsz a hátára, szegény elefánt olyan tréninget ment már át, amibe belegondolni is rossz.

A kiképzést egyébként phajaan-nak hívjak, ami valami olyasmit jelent, hogy “breaking the elephant’s spirit”. A lényege, hogy a bébi elefántot elveszik a mamától, úgymond “betörik” őt, betuszkolják egy olyan kicsi helyre ahol nem tud mozogni semerre sem. Persze magától nem fog besétálni ide szerencsétlen, úgyhogy bambusz pálcákkal, botokkal, a kezükkel vagy a legrosszabb fémkampókkal ütik a fejét, fülét vagy a száját, amig bemegy. Amikor már konkrétan beszorították szerencsétlent ebbe a kis ketrecbe, megkötözik mindenét és elkezdik ütni, verni, közben mindenféle parancsokat, meg vezényszavakat kiabálnak neki, amiket nyilván még sosem hallott, és nem tudja mit is kéne csinálnia. Kb félúton a képzésnek egy ember felugrik a hátára az elefántnak, aki még életében nem tapasztalt ilyet (mármint az elefánt) és ha a legkisebb ellenérzést tanúsítja eziránt, tovább ütik szegényt. Kb 3-7 napig tart ez a “ceremónia”, közben alig kap enni vagy inni az elefánt. Ezután kiengedik a ketrecből, jön a következő fázis, amikor a nyakán és a lábain kötéllel tanítják arra, hogyan sétáljon ellenállás nélkül. Amikor ez is kész, a sámán kijelenti, hogy az elefánt lelke be lett törve, kész a turisták szórakoztatására. És nem csak a hátán utazgatás, hanem amikor az elefánt fest képeket, gondolom, az sem ösztönösen jön nekik…  Még leírni is borzasztó. 😦 Nyilván nem minden hely ilyen, de nem lehet tudni:(

Mindenkinek a saját dolga, hogy mit próbál ki a nyaralás alatt, de ezt a videót érdemes megnézni, csak hogy minden infó meglegyen:

 

Állatok, ugyanezt csinálnám velük…

Szerencsére már egyre jobban kezdik leállítani ezt Thaiföldön és normálisan trainelni őket, legalábbis a mi vezetőnk szerint.

Én nem akartam semmi ilyesmit támogatni, ugyanígy a teljesen benyugtatózott tigrisekkel sem akartam pózolni, és a beidomított majom show-ra sem voltam kíváncsi.

Viszont itt északon van jó sok elefánt rezervatórium (van ilyen szó?), ahova befogadnak szomorú sorsú elefántokat és viszonylag boldogan élnek. Mivel ezek az állatok már úgymond háziasitva lettek, már nem tudnának egyedül élni a szabadban, igy gondjukat kell viselni. Lehet őket etetni, fürdetni, sárdagonyázni meg játszani velük.:)

Egy ilyen túrára indultunk egyik reggel. Tök véletlenül úgy alakult, hogy 5 floridai orvossal, és egy angol párral kerültem össze, az egyikük nővér a másikuk mentős volt. Még sosem voltam ekkora biztonságban szerintem, ha bármi lett volna, legalább hárman a helyszínen meg tudnak operálni 😀

A szokásos hátul nyitott platós kocsival kapaszkodtunk fel a hegyekbe, itt már nagyon zöld volt minden. Kb egy óra alatt felértünk egészen magasra, az elefánt rezervatóriumba. Rögtön megpillantottuk a kis elefánt családot, falatoztak.

IMG_20170521_114758.jpg

Átvedlettünk helyi ruhákba, majd a vezetőnkkel neki álltunk vitamin golyót készíteni az elefántoknak. Ez banánból, cukornádból, rizsből, ha jól emlékszem valami só szerűből meg még néhány ismeretlen növényből állt. A guide szerint jót tesz a “poopoo kaka”-nak 😀

This slideshow requires JavaScript.

Megtanultuk, hogy a chang elefántot jelent (nem csak a sör neve), és ha baromi hangosan kiabálod nekik, hogy ” BOONN” vagy valami ilyesmit, akkor kinyitja a száját és beteheted a kaját. Felpakoltunk egy tonna banánnal, tökkel, meg ezzel a vitamin golyóval és elindultunk ismerkedni. Nagyon cukkerek voltak, bár az istennek se nyitotta ki a száját egyik sem, hiába bonnoztam 😀 De az ormányukkal mindent felmarkoltak cserébe, sőt önkiszolgáló módon egyenesen a kosárból. 😀 Állati jópofák voltak. Közben persze lehet őket taperolni, simogatni, szagolgatni, nézegetni. Nagyon kemény a bőrük, állítólag 3 cm vastag, a fejük teteje szőrös és poros, amit ők szórnak magukra. Nem büdösek, viszont ijesztően nagyok.

This slideshow requires JavaScript.

Amikor a nagy, apa elefánthoz mentem, azért kicsit bátortalanabbul bonnoztam. Suhint egyet és meghalok:D Ha jól értettem, a kicsi elefánt volt 7-800 kg, a nagy meg 4 tonna körül. Wow. Az apa elefánt fenekén egyébként 2 csillag “tetoválás” volt, az előző gyökér gazdája megjelölte őt:(

Jól körbejártam, megcsodáltam, megtapogattam, simogattam őket, majd egy puszit is kaptam az egyiktől, amitől a fél arcom elázott nyállal. 😛

(a szervezők csomó képet csináltak, de még nem töltötték fel, úgyhogy majd később updatelem még ha meglesznek a képek)

Amúgy tökre figyeltek ránk meg az elefántokra is, egyszer megjelent egy drón felettünk, pont mikor cukornáddal etettük őket, mondták, hogy menjünk fel, mert bepánikolnak a dróntól és nehogy legyen valami. de nem volt semmi.

Ezután elmentünk ebédelni, meg nekik is kellett egy kis pihenő. A kaja tök egyszerű de nagyszerű volt, ott készítették nekünk: rizs, currys-kókuszos csirke, omlett, párolt zöldség és dinnye.

A szieszta után jött a sárdagonya. Egy viszonylag kicsi sár medencébe beterelték az anya meg a két gyerek elefántot, a nagy el lett különítve, majd mi is bemásztunk és térdig elmerültünk a sárban/szarban. Nos igen, az elefántokat nem lehet kontrollálni, úgyhogy volt ott minden, de többnyire sár. Szeretném ezt hinni. Nem mindenki mert bejönni a dagonyába, páran elkezdtük őket besározni, nem volt nehéz, többnyire maguktól elfeküdtek.:) A sár állítólag jót tesz a bőrüknek. Egy idő után, amikor már minden oldalamon egy rohadt nagy elefánt volt, és mentek volna mindenfelé, meg  rugdalóztak, kezdtem kicsit kicsinek érezni a helyet. Kimásztam. épp ekkor az egyik gondozó az elefánt segge alá került, de ügyesen kimászott. Miután szó szerint mindenünk sáros lett, lementünk a mini tóhoz, vagy medence nem tudom minek nevezzem, megfürödni. Először az emberek, utána az elefántok. A  papa már lent volt, először őt fürdettük meg. Mindenki felkapott egy lavórt, tálat, amit talált és elkezdtük locsolni az elefántra, amiből végül egy ‘medencés party’ lett, mindenki csurom víz. Lesúroltam a nagy behemótról a sarat, meg magamról is, ami persze nem jött le csak a harmadik szappanos zuhany után otthon. Utána  a papa kiment, és jött a 3 másik. Itt már megint kicsinek bizonyult a medence, elefánt volt mindenhol. Amikor hirtelen feláll melletted egy behemót, vagy csak a lábát elmozdítja, vagy megindul a partra, résen kell lenni és kitérni. Nagyon szelídek egyébként, nem féltek és mi sem.Nagyon nagy móka volt, tök jópofák voltak, csomót trombitált a kicsi, nagyon cuki hang, remélem az jót jelent. Itt is potyogtattak a vízbe rendesen, meg másztak egymásra meg mindenfelé. Nagyon nagyon cukiiiiik.

-majd ide is töltök fel képeket ha meglesznek-

Ezután sajna elköszöntünk tőlük, gondolom nekik elég volt ennyi az emberekből. Úgy tűnt egészen boldogan élik itt az életüket, leszámítva az ember sereget, akik megetetik, megfürdetik őket naponta.:) Nagyon ajánlom ezt az élményt, ha valaki itt jár és elefántozni akar. Csodajó volt.

Ezután elbaktattunk egy közeli vízeséshez, ahol fürdőztünk, lecsúszkáltunk, ilyenek.

IMG_20170521_144426IMG_20170521_144459IMG_20170521_144506IMG_20170521_144512IMG_20170521_145647

Találtam egy village lakó nénit, aki épp egy sálat szőtt, megengedte, hogy kipróbáljam:

This slideshow requires JavaScript.

Hazatérve lesúroltam magam, találkoztam Jordannel az új szobatárssal, aki tök jófejnek bizonyult. Együtt indultunk a vasárnapi piacra. Dumáltunk, meg-megálltunk enni, inni. Végül ő viszonylag hamar hazament aludni, én még csavarogtam kicsit a vásárban, vettem csomó jóságot. Valamiért nem csináltam képeket, de el tudjátok képzelni:)


Már csak egy napom volt Thaiföldön, másnap reggel repültem Laosba.

Csomó mindent akartam csinálni még, mint pl. elmenni a közeli thai Grand Canyonhoz ahol lehet ugrálni meg pancsolni a vízben:

Illetve elmenni Chiang Rai-ba, a White Temple-t megnézni, ami valahogy igy néz ki:

white_temple_reflection-1024x682

Meg elmenni Pai-ba, amiről mindenki ódákat zengett. Legalább a következő látogatásra is marad felfedezni való.:)

De mivel Bangkok óta rohantam mindennap, és nem akartam egy újabb túrára befizetni és végigrohanni még egy napot, úgy döntöttem tartok egy nap szünetet a szünetben:)

Chiang Mai ha lehetséges még Bangkoknál is sokkal sokkal melegebb, olyan volt mint egy katlan. Kellett valami víz. Találtam is egy frankó medencét egy hotelben, ahova egy ezresért kivülállókat is beengedtek. Úgyhogy a nap nagy részét itt töltöttem:)

IMG_20170522_133653

Este szokásos kaja körút, majd pakolás, durva, hogy már egy hónap eltelik lassan.

Holnap Laoszon folytatom a kalandot. 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s