Koh Taoról rohadt messze van Bangkok. Kb 14 óra volt. Először az úgynevezett speed ferryvel utaztunk 2 órát. Ez nagyon vicces volt. Tök modern katamarán, beültünk a hajótestbe, légkondi maxon, tv, stb. Elindultunk és pár perc múlva olyan szinten vergődött a hajó, azt hittem felborul. Párszor arccal voltam a tenger felé, máskor meg elemelkedtem a székemből egy-egy nagyobb hullámnál. Gondolkodtam ez vajon normális-e. Rájöttem, hogy igen, amikor a személyzet elkezdett hányós zacskókat osztogatni. kb 2 perc telt el, mire a leggyengébb versenyző megadta magát 😀 Láttam, hogy ennek a fele se tréfa, gyorsan bedobtam 3 db Daedalont. Körülöttem, közben szinte mindenki elkezdett hányni, állati vicces volt. Az én taktikám az volt, hogy csak előre nézek a tévére, nem nézek ki az ablakon az őrült hullámzásra, és nem nézek oldalra sem, ahol a hajótársaim már lelkesen szorongatták a kis rózsaszín zacsit.
Igy végül kibírtam a 2.5 órás utat hányás nélkül, frissen és üdén szálltam ki Chumponban, míg a többiek zöldes szürke arccal, és remegő lábbakkal kecmeregtek ki a lélekvesztőből. Baromi vicces volt, kicsit sajnáltam őket de magamra nagyon büszke voltam. Addig volt ekkora az arcom, amig be nem ütött a 3 gyógyszer… Olyan szintű álmosság tört rám, hogy attól féltem arccal fogok a betonra esni a táskáimmal és ott fogok elaludni. Mire a buszra felkecmeregtem már nem birtam a fejemet sem tartani, teljesen le voltam szedálva. szerintem 2 perc múlva már aludtam is. Hajni, a jövőre nézve: 3 daedalon egy kicsit sok 😀
Kb este 11 érkeztünk Bangkokba, taxival elvitettem magam a hostelbe. Ezek nagy hiénák, de már megtanultam velük alkudozni.:)
A hostelben kb fogat mostam és aludtam is, amúgy sem volt túl szociális a hely. Reggel gyorsan átköltöztem egy másik hostelbe, majd elindultam felfedezni a várost.
Chatuchak marketre mentem BTS-szel, azaz a sky trainnel, ami Bangkok legnagyobb és leghíresebb hétvégi piaca. Csütörtök délelőtt volt, igy kb semmi nem volt nyitva virágárusokat és néhány nagyon bizarr kutya kereskedést leszámítva. Kis ketrecekben feküdtek a cukibbnál cukik kiskutyák, remélem eladásra szánták őket és nem étkezési célokra..:(
A metró egyébként tök jól ki van találva, veszel egy jegyet az automatából, bedugod a kis kapun, elmész a metróval ahova akarsz, majd kifelé menet is bedugod a kis kártyát, ott már elnyeli a gép és igy újra visszakerül a körforgásba. Tök jó, nincs pazarlás, nincs bliccelés. És mindenki beáll egyes sorba beszállásnál, én persze beálltam középre először, ahogy otthon megszoktam.:P
Ezután a Siam tér környékén kóvályogtam, ahol egymást érik az óriási luxus plázák. Mindenki odavan ezektől a bevásárló központoktól, szerintem semmi extra. Nekem sokkal jobban tetszenek azok a ruhák, amiket az utcai árusoktól lehet venni:) Amúgy minden nagyon cuki itt, tele van életnagyságú rajzfilm figurával minden, és csomó cukiság van. Szerencsere kapható unikornisos szivárvány szinű cellux is, ha a hagyományos uncsi lenne 😀 Nagyon nehéz megállni, hogy ne vegyek meg mindent…
Egy gyors zuhany után a szálláson, este újra elindultam. Chinatown és Khao San road volt amit látni akartam.
Taxi először a kínai negyedbe kajáért. Hát ami ott fogadott, az egy hétre is elegendő impulzus lett volna. Emberek mindenfelé, őrült forgalom, kb elütnek minden irányból az autók, robogók vagy a tuk-tuk folyam, és persze kaja kaja és kaja mindenhol. A szagok, a meleg, a folyamatos dudálás, kiabálás, nevetés, beszélgetés. Én elég nyitott vagyok mindenre általában, de bevallom itt a kaják nagy részéhez még hozzányúlni se birtam volna. A seafood nagyon jól nézett ki, még mozogtak a kis szerencsétlenek, rákok, homár, halak, kagylók, még cápauszonyt is láttam csomó helyen. De vannak ezek a mindenféle nyúlványban úszkáló cuccok, húsok meg ilyenek, váááááá … Maradtam a spring rollnál, ananásznál, sült ráknál. Egy idő után kezdtem megőrülni a tömegtől meg az őrülettől. Fogtam egy tuk-tukot és irány Khao San Road.
Ez az utca a party utca állítólag, na meg a street food és mindenféle árusok melegágya. Mire odaértem, már alakult az este. Tök nagy élet volt, mindenfelé kaja, meg ruhák, meg bárok, emberek, üvölt a zene, folyton csábítgatnak az éttermekbe, vagy hogy nézd meg a portékákat. Vagy éppen sült skorpióval rohangálnak, amit megehetsz, de fotó nincs csak is 10 bahtért. 😀
Vettem is gyorsan pár ruhát, meg enni, baromira tetszett az egész utca hangulata.
Utána beültem néhány bárba, hát ami ezeken a helyeken megy, arról egy szociológiai esettanulmányt lehetne írni. Megfigyeléseim:
- a legtöbb bár helyiekkel van tele
- a thai lányok nagyon sokat tudnak inni, de hamar berúgnak, és kelletik magukat az európai/amerikai pasiknak -ez amúgy mindenhol megfigyelhető a nagyobb városokban, hogy az öregebb nyugati pasik, fiatal thai csajokkal nyomulnak, ez sokkal gázabb szerintem, mint a ladyboyok..
- a ladyboy-ok nagyon jól táncolnak, bár az extra mini szoknya kicsit sok talán:D
- a brit horda mindenhol ott van
- a legjobb thai sör a Leo
A legtöbb bárban veretés megy, de találtam egy titkos bárt egy tetőn, ahol egy zenekar játszott. Meg volt pár nagyon pici bár, ahol tök jó hiphop zene ment. Éjjel már beindult a buli az utcán, előkerültek az olcsó vödrök, meg a részegek, meg a pingpong show.. (vááá, azt hittem, ezt Phuketen látom utoljára..)
A közlekedés amúgy tényleg olyan, mint amilyennek képzeli az ember. Kaotikus. Brutális. Én megszoktam már délen, hogy amint kicsit csendesedik a forgalom, átszaladhatok. Hát itt többször rántottak vissza a helyiek, hogy várj még kicsit. Hiába zöld a lámpa, akkor is jönnek legalább 2 irányból. Tuti van benne valami rendszer, amit a helyiek vágnak, de nekem borzalmas káosz volt az egész. Legtöbbször megvártam amig a helyiek elindulnak, vagy épp ők mondták, hogy jöjjek, menjek. Amúgy nagyon segítőkész itt mindenki, ha egy percre is megálltam tájékozódni, már mutatták mi merre van, hiába nem is akartam arra menni 😀
Az emberek itt egyébként már jóval természetesebbek, szebbek és gondolom kicsit jómódúbbak is mint a szigeteken. Ott szinte mindenkinek az arca fehérítve volt, vagy fehérre alapozva piros rúzzsal, minden h fiú vagy lány. Itt már teljesen jól néznek ki az emberek, természetes bőrszínnel. 🙂 Amúgy ugyanolyan, mint otthon, mindenki a telóját nyomja folyton..
Volt szerencsém csomó reklámot nézni a metrón és két dolog tűnt fel, az egyik, hogy itt a legfontosabb a makulátlan, fehér bőr, a másik pedig a vékonyság. A reklámok nagy része valamelyikre való kencét, italt, port, tablettát reklámoz. Volt egy kedvencem, sajnos nem találtam meg youtube-on, amiben egy nagyon-nagyon vékony csaj megbotlik egy jópasi közelében és a pasi ahelyett, hogy elkapná, megfogja a csaj hasán lévő (nem létező) úszógumit. A csaj idegösszeroppanást kap és elrohan venni valami fogyasztó italt, amitől persze vékony lesz és legközelebb már a pasi karjaiba esik. 😀
A thai modellek tényleg gyönyörűek amúgy, nem tudom mit csinálnak a bőrükkel, amitől ilyen lesz.
Sajnos nem volt túl sok időm Bangkokra, igy a látnivalókat nem néztem meg. De az úszó piacról mindenki azt mondta, hogy Vietnámban sokkal jobb, azt majd ott megnézem. Templomokat pedig látok még eleget. Azért még pár nap jó lett volna itt, de 4nap múlva lejár a vízumom sajna.
Alapvetően Bangkok nagyon tetszett első pillantásra, de tuti nem tudnék itt élni. Egy betondzsungel őrült forgalommal, de amúgy bulis. Az egyetlen baj, hogy baromi meleg van és nincs tenger, se víz a közelben.
Egyenlőre továbbra is Budapest a kedvenc fővárosom:)
Most épp az éjszakai buszon tartunk Chiang Mai felé, ahol a maradék időt töltöm majd.
Tök jó a busz egyébként, a szék olyan, mint egy ágy, takaróval, lábtartóval, a stewardess nő pedig egyfolytában hozza a furábbnál furább snackeket, italokat, vizet. Mondjuk hagyhatna aludni, ahelyett, hogy hajnali 2kor felébreszt, hogy megállunk thai kaját nasizni…
Folyt. köv. északon. 🙂
