Némó és a legszebb szigetek nyomában

Koh Lanta

Koh Lanta teljesen más mint eddig bármilyen sziget ahol voltam. Phuketről 2 komppal lehet megközelíteni, az első komp Phi Phi szigeten állt meg ahol a party arcok leszálltak. Kb 25 ember azonban átszállt egy másik kompra, amivel röpke egy óra alatt meg is érkeztünk ide.

This slideshow requires JavaScript.

Abban a pillanatban, ahogy a lábam elhagyta a hajó fedélzetét és átléptem a partra, kb 35 taxis állt körbe, hogy akkor ő vinne. Mivel baromi fáradt, éhes és szomjas voltam kb a duplájáért el is hozattam magam a szállásra, mint amennyi lenne. Abban a pillanatban és a kb 40 fokban pont nem érdekelt az az extra 100 baht.

A hostel baromi jó, az egyetlen a szigeten, ahol medence is van. 🙂 (Loro Loco 2 Backpacker hostel, ha erre jár valaki)

Loco, a host, nagyon laza arc és végre valaki tök jól beszél angolul. Németorszégból jött egyébként, élt Dél- Amerikában is, Bolíviában is csinált egy hasonló hostelt, utána jött ide.

Kb 15 ágy van a szobában, egymás mellett, nyári tábor feeling. Az emeleten van a konyha meg a chill terasz. Medence, napágyak, és egy kis bambusz tetős kunyhó függőágyakkal, párnákkal, stb. egyszóval az az esti szoci hely, ahol összegyűlünk egy-két sörre, meg a jobbnál jobb sztorikra.

This slideshow requires JavaScript.

A hostel amúgy konkrétan a természet (azaz dzsungel) közepén van, annyira, hogy pl a zuhany alól nézhetem a csillagokat, mivel csak egy nádtető fedi, vagy ahogy ma is történt halálra ijeszthet egy-egy kóbor gyíkocska a falon átsuhanva. Csigák, százlábúak szabadon másznak, amerre tudnak.

A lakosság naponta cserélődik, mégis a többség mindig brit fiatal, azaz 20 körüli. Vannak még finnek, hollandok, németek, izraeliek és én. Rájöttem, hogy a britek nem igazán az én ízlésem, iszonyat furák, a legtöbb tényleg max 20, és ami a legfurább, hogy az egyetemet nem igazán tartják sokra, inkább a pizza hutban dolgoznak vagy fish and chipset árulnak, mert úgy látják többet ér, mint egy egyetem. Mindenki a full moon partyra tart, én még vacilálok. De volt itt pl egy 19 srác az anyjával, együtt utazgatnak Thaiföldön és végig hostelekben vegyülnek a fiatalokkal. 🙂 Csomóan most érettségiztek és eljöttek utazgatni, hogy kitalálják mit is akarnak kezdeni magukkal, munka vagy suli. Bár én is ezt tettem volna anno, lehet ,most tök mást csinálnék. Bár anno ezt elképzelni sem tudtam volna. Azt meg pláne, hogy 2 naponta más és más hostelben aludjak, tök idegenekkel. És tessék, most meg tökre tetszik, csomó érdekes emberrel találkoztam már:)

Nagyon vicces sztorikat hall itt az ember, és csomó jó utazó tippet kapok, hova menjek, hova ne, hostel nevek, party helyek, ilyesmi.:)

A part csodaszép, egy turista sincs általában lent csak a hátizsákosok. Mivel itt a helyiek többsége muszlim, ők nem strandolhatnak nyilvánosan. Viszont cserébe hangszórókból szól a muszlim imádkozás naponta 2x minimum, reggel és este. Nem szemetes, tök nyugis, nincs gyerek sírás,  volt, hogy ketten voltunk az egész parton:)

Úgy láttam nemcsak nekem tetszett ennyire a part, egy pár egy évet töltött itt, gondolom kempeltek:)

This slideshow requires JavaScript.

A legszebb strandokat néha a dzsungelen átvágva kell felkutatni, de megéri:) És nagyon durva dzsungel hang van egész nap, olyan minta a leghangosabb tücsök ciripelés meg béka kurutty lenne száz millióval felszorozva. Valami bogár a helyiek szerint.

This slideshow requires JavaScript.

Az utolsó napot Relax Beach-en töltöttem itt Lantán, ami a kedvenc helyem lett, találtam egy baromi jó hintaágyat egy fán, közvetlenül a tenger mellett de még az árnyékban.  A víz éppen  kellemesen meleg, a homok  pedig  bársonyos, arany színű. Tökéletes. Csomó kincset találtam a parton, meg a vízben, bárcsak lenne még egy táskám, amiben hazavihetném. Az egész napot itt töltöttem, úszással, napozással, zenével, evéssel.

This slideshow requires JavaScript.

Koh Lanta, nagyon csodálatos voltál, köszi! 🙂

lantabeach

—————–

Krabi Town

3 órás út után egy kisbusszal, megérkeztem rákvárosba. Mindenki azt mondta, fölösleges odamennem, mert nagyon nincs semmi ott. De én mindenképp akartam Railay-ra menni, és innen a legegyszerűbb. Úgyhogy eljöttem.

Egy privát szobát béreltem ezúttal, de összesen 2 órát töltöttem ott végül. A recepción két max 13 éves gyerek fogadott, ők csekkoltak be… Az első szobában, amit kaptam nem volt wifi jel, a másodikban már oké volt a wifi de borzasztóan undi volt, koszos ágynemű (?!) és állott szag. először azt gondoltam, jó egy napot kibirok. Elmentem enni valamit, miután visszatértem észrevettem, hogy hangyák másznak az ágyon. Na jó, ez már túl sok volt. Ki akartam menni panaszt tenni, de senki azaz senki nem volt közel s távol. Ok, gyorsan fel booking.com-ra, találtam egy hostelt, amit a legjobbra értékeltek Krabin, gyors foglalás, 2 perc alatt összepakoltam, és elhúztam a koszfészekről.

Épp vihart készült, tök feketeség, szél de a térképem azt írta csak 10 percre van innen, úgyhogy reménykedtem, hogy  kibírja addig az aznapi eső. Épp amikor beléptem a hostel előtti teraszra, akkor zúdult le a monszun, villámlással, dörgéssel, minden amit akartok. Huh.

A hostel már az első pillanatban nagyon tetszett, 2 pasi volt a főnök, közepesen tudtak angolul de baromi kedvesek voltak meg segítőkészek:)

Egy nagy közös nappali ebédlő szerű részen keresztül jutunk fel a szobákba, babzsák fotelekkel, hintaágy, nagy Micimackóval, gitárral, laptopokkal, jó zuhannyal, reggelivel, tisztaság mindenhol. Nagyon tetszett:)

mici

A szobában 12 ágy volt, de aznap csak én voltam ott. Tökéletes.

3 estét voltam itt végül, megismertem csomó jófej embert. Mindennap kimentem a night marketre, szerencsére a hostel közelében 2 is volt, igy  éjjel-nappal lehetett zabálni. 😀 Itt minden kapható, a ruháktól kezdve, a bozótvágón át tetoválásig. Minden. Tényleg.

This slideshow requires JavaScript.

 

Jaj , imádom a thai kajákat, bármikor tudok egy levest, pirított rizst vagy tavaszi tekercset enni, ha találok akár éjjel 2-kor is. Majd utána egy kis hideg dinnyét, ananászt vagy papayát. Mangót nem, az nem finom. Vagy a thai palacsintát, a Rotit. Mmmmm.. Csomó zöldségről meg gyümölcsről fogalmam sincs, hogy mi még mindig bevallom.

This slideshow requires JavaScript.

Tényleg úgy érzem, egyfolytában csak zabálok, de nem lehet ellen állni.:) Nem baj, az izzadással, úgyis kb 1.5 kilót veszitek naponta.

James Bond Island

Az utcákon sétálgatva egymást érik az utazásos standok, az én fejemben már szépen ki volt találva, hogy én Railay-n akarok kajakozni. Ilyet sehol sem találtam, viszont lefoglaltam egy egy napos túrát a James Bond szigetre, meg egy csomó más helyre.

Másnap reggel 8kor vett fel a minibusz, még vagy egy órán át szedtük össze az embereket, majd kb 2 óra utazás után elértünk a kikötőhöz, ahol átszálltunk az ún. longtail boat-ra. Kb 50-en lehettünk a hajóban, ez volt az évezred legmelegebb napja szerintem. Tíz réteg naptej, ugyanennyi szúnyogirtó volt rajtam 😀 . Már az odavezető úton is csodaszép panoráma volt, csomó kisebb-nagyobb félsziget magasodott ki a tengerből, mindenféle dzsungel növénnyel benőve.

IMG_20170508_115946IMG_20170508_110508IMG_20170508_112922

Az első utunk a James Bond szigethez vezetett, ahol aki akart a barlangok körül és bent is kenuzhatott. Kicsit csalódott voltam, mert azt hittem egyedül ülhetek egy hajóba és magam evezhetek. Ehelyett sajna volt egy rabszolgánk aki evezett helyettünk. Jocelynnel, a kanadai csajjal ültünk egy kenuba, akivel a buszon spanoltunk össze. Habár nem evezhettem, de igy is tök jó volt:) A kenuzás végén kis barátunk megkért, hogyha boldogok voltunk akkor 150baht borravalót legyünk szivesek adni:D Ez itt mindenhol tök normális, hogy extra pénzt kérnek. Én boldog voltam ugyan, de azért na.

This slideshow requires JavaScript.

Ezután újra hopp be a hajónkba és pár perc után kikötöttünk a hires James Bond szigeten. Nos, én egy JB filmet sem láttam és ezután sem fogok megnézni egyet sem, de elvileg ez a szikla az ‘Aranypisztolyos férfi’ (Man with the golden gun) cimű filmben tűnt fel, innen kapta a nevét a sziget. Leánykori neve amugy Khao Ping Kan.

ko-khao-phing-kan

Nagyon szép egyébként, de nagyon pici, nem is sziget igazából, nincsenek házak sem, csak néhány szuvenír bolt meg étterem ahogy láttam. A kötelező 2000 fénykép elkészítése után mentünk is tovább.

james.jpg

jb2monks

Ezután utunk egy kis muszlim faluba vezetett, a nevét már elfelejtettem, vízre épült házakban laktak, itt álltunk meg ebédelni. Thai leves, pirított rizs, hal, csirke, pirított zöldségek, hideg ananász volt a menü.:)

Miután jól teleettük magunkat és az agyvizem is már a forrásponthoz közeledett (de tényleg, ennyire melegem még sehol nem volt) újra hajóba szálltunk, majd a légkondis (halleluja!) kisbuszunkkal folytattuk a túrát a bizonyos Monkey Cave templomhoz. A név sok mindent elárul, ez egy templom egy barlang belsejében konkrétan, illetve kint rengeteg majom él, nem tudom, hogy természetesen vagy direkt lettek odatelepítve. Mindenesetre nagyon szemtelenek, az egyik kilopott egy banánt a táskám oldalsó zsebéből. 🙂

This slideshow requires JavaScript.

Utolsó állomásunk aznap egy vízesés volt, a nevét elfelejtettem, a dzsungel közepén, több szinten folydogált a víz, de nekem kb. csak bokáig ért. Tök szép volt, de ugyanakkor szomorú is, mert csomó helyit láttam kisgyerekkel, tusfürdővel, samponnal érkezni, gyanítom ez volt nekik az aznapi fürdés … 😦

waterfwaterfall

Tök fáradtan érkeztem haza, de a nightmarket-t természetesen nem hagyhattam magára aznap sem. 🙂 Érkezett közben egy új szobatárs is közben, Alex a német fiú. Az esti sör mellett megvitattuk, ki merre járt, mit látott, tippek, helyek, kaják, amiket mindenképp ki kell próbálni. Sajnos ő másnap továbbáll. Ez a szar a backpacker életmódban, hogy mire megkedvelsz valakit, már megy is tovább, vagy te mész tovább, vagy ő hazamegy, vagy te. Általában 2 napot vagyok együtt valakivel, már megfigyeltem. De ez a jó is benne, mindennap lehet új tökjófejeket megismerni.:)

Mielőtt aznap ágynak estem volna, gyorsan lefoglaltam másnapra egy túrát Railay beach-re.

Railay Beach

20 perces hajóút  vezet Krabiról Railay beachre. Nagyon gyönyörű volt már első látásra. a partot két oldalról körbeveszik a hegyek, a víz tökéletesen kellemes, kristály tiszta, türkiz kék, látod, ahogy a halak úszkálnak körülötted,  a homok bársonyos arany színű. Tipikus képeslap helyszín, iszonyú gyönyörű, mégsem volt tele emberekkel.

Van itt néhány bár, étterem, smoothie és fagyi lelőhely és néhány szálloda is. Viszont megközelíteni csak ezekkel a hajókkal lehet, amit minden képen és képeslapon látni:

This slideshow requires JavaScript.

Tök vicces volt, ahogy az emberek a bőröndjüket húzzák a homokban, majd a fejük felé emelve, térdig a vízben gázolva cipelik a hajóra. 😊

This slideshow requires JavaScript.

Lehet itt sziklát mászni, kajakozni, snorkelezni, úszni, fetrengeni, aludni.

Ez volt talán az első wow pillanat itt Thaiföldön. Sajnos csak fél napos túrára jöttünk, igy 5kor el kellett indulni vissza. A hajóba beszállás is vicces amúgy, nincs semmi létra vagy ilyesmi, bemászol, ugrasz, kúszol, ahogy tudsz. 😃

Ha visszatérek Thaiföldre, ez lesz az egyik hely, ahova tuti visszajövök több napra. Ha itt jártok, Railay mindenképp a lista elejére kerüljön. Imádtam.

railay

Phi Phi

Az éjjel beszökött egy kis gyíkocska a szobába, ami nem lenne baj, mert ezek ártalmatlanok, ha nem nyafogott volna egész éjjel a szobában. Próbáltuk elkapni és visszatenni a külvilágba, de annyira be volt tojva szegény, hogy folyton elszaladt. Igy egész éjjel hallgattam a nyüszítését.

2 órás kompút után érkeztem meg Phi Phire (ejtsd: Pi Pi), a legnagyobb party szigetre Thaiföldön állítólag. a kikötőből kb egy nagyon hosszú, labirintus szerű út vezet mindenhova a ’belvárosban’, aminek mindkét oldalán éttermek, bárok, árusok, tetoválósok, bulihelyek, boltok sorakoznak. Kb egy nagy sétáló utca.

A szállásom a parttól pontosan 10 másodperc sétára volt, igy amint leértem elindultam körülnézni.

A parton egymást érték a bárok, éttermek, medencés hostelek, tök jól nézett ki de siri csend volt mindenhol. Meg kellett állnom egy pillanatra elgondolkodni, hogy jó szigeten vagyok-e. Buli sehol, teljes csend, egy Nógrád megyei zsákfaluban nagyobb élet lehet, mint itt volt.

Google barátom megsúgta, hogy május 10. Buddha napja, azaz az első májusi telihold előtti nap, ilyenkor nem szabad húst enni, alkoholt fogyasztani, semmi rosszat csinálni. Ezért volt totál csendélet a szigeten. Mindenesetre rég aludtam olyan sokat és olyan jól, mint aznap Phi Phi-n, a ’party szigeten’.:)

Másnap (május 11) volt a híres Full Moon party egy másik szigeten, igy itt Phi Phi-n annyira nem voltak sokan. De kb. délután 3kor beindult a zene mindenhol, az árusok elkezdték kipakolni a ’vödröket’, ami egy üveg tömény, általában thai alkoholt (gin, whiskey, vodka) meg egy-két energia italt, vagy kólát rejt magában.  Nos, a thai alkohol iszonyat szar minőségű, és baromi erős, még Phuketen ittam egy mojitót, ami után egy éjjelen át hánytam, azóta maradok a sörnél.:)

Szóval a főleg brit, német közönség már délután 5 körül elkezdi venni a vödröket, igy este 7kor már őrülten élvezik a medencés bulit 😃

Onnan is tudod, hogy buli szigeten vagy, hogy a thai kajáldákat erősen kiszorítják a másnapos kajáldák, minden harmadik stand pizzát árult. amúgy itt minden 3x annyiba kerül, mint a többi szigeten.

A 2004-es cunami nyomait már egészen jól eltüntették, szinte minden újjá van építve, van csomó cunami  torony, ahova fel lehet menekülni, maradt azért még pár romhalmaz. A sziget egész légköre, meg az emberek  rám valamiért az első perctől kezdve iszonyúan nyomasztóan hatott, nem tudom miért. 😦 Sokat elmond a helyről, hogy megérkeztek a szobatársaim a hostelbe, 3 svéd fiú, és rögtön azzal kezdték, hogy meginvitáltak, hogy menjünk mushroom partyba.. 😃 Azt is fura volt látni, ahogy a parton a turisták buliznak a medencés hostelben, mellette pedig egy tök lerombolt házat próbálnak felépíteni a helyiek. Tök nagy a dzsuva is egyébként, mindenhol szemét van, ez az első sziget kb ahol ekkora a kosz. Jah és mind3 nap végig esett az eső amig ott voltam, igy nem sokat tudtam felfedezni.

IMG_20170511_185111IMG_20170511_185252

Egyik délután kicsit eluntam már az esőt, igy elindultam amig még szakadt a viewpointhoz. Lefelé jövet vettem észre, hogy van egy tök egyszerű és könnyű út is felfelé, de én persze a másikon mentem fel. Fél óra túrázás és mászás után a dzsungelben fel is értem ide

 

This slideshow requires JavaScript.

Mivel az úgymond belváros főleg a turistáknak van kiépítve, kiváncsi voltam hol lakhatnak a helyiek. Ahogy a hegyen másztam felfelé, láttam néhány kunyhót, gondolom néhányan ott. Vagy mindennap idekompoznak.

A leghíresebb hely itt Maya Bay, ahol a Part c. filmet forgatták. De annyira nem jött be ez a sziget, hogy inkább nem akartam rákölteni, hogy kimenjek oda. Inkább megvettem a jegyem másnapra, hogy elhúzhassak Koh Tao-ra, az utolsó szigetemre itt Thaiföldön.

Phi Phi nem lett a kedvencem, sztem teljesen túl van értékelve, tök jó a parton bulizni, de igazából a Sziget vagy az akármelyik fesztivál otthon sokkal nagyobb durranás. A táj gyönyörű de sajnos Railay annyira magasra tette a lécet, hogy ez már nem igazán nyűgözött le. Egy látogatást megér, de szerintem teljes mértékben kihagyható.

 Koh Tao

Koh Tao, azaz a Teknős sziget nem adta könnyen magát, 9 órányi komp-busz-hajóútba került nekem. Megálltunk közben Koh Samui-n és Koh Phangan szigetén is, ahol felszedtük a tegnapi full moon party sikeres túlélőit.

Már sötét volt, mire megérkeztünk. És Murphy törvénye alapján, abban a pillanatban amint kitettük a lábunkat a mólóra, megjött szerintem az évtized vihara. A hostelem 3 percre volt a kikötőtől de ez éppen elég volt arra, hogy mindenem elázzon. Sebaj. Ilyeneken már nem akadunk fent:) Kaja fürdés után, már olyan fáradt voltam, hogy  az ágyam magányára vágytam csak. Körülöttem három 19 éves vitatta meg épp az élet nagy dolgait. Cukik, de nem volt kedvem bekapcsolódni az eszmecserébe arról, hogy mennyire nehéz eldönteni milyen egyetemre menjenek..

Másnap elcuccoltam egy másik hostelbe, ami baromi baromi jó. A szomszédban van egy Rasta Bár, ahol délutántól már megy a reggie zene, és mivel épp szomszédos a mi zuhanyzóinkkal, fürdés, fogmosás, pisilés közben lehet reggire táncolni. Nagyon cool. Kár, hogy ezt nem tudom visszaadni sehogysem.

Nem szoktam a helyek történelméről írni, mert bárki elolvashatja a wikipédián, de ez tök érdekes, úgyhogy leirom nagyon röviden.

A sziget 1943-ig teljesen lakatlan volt, csak a halászok jártak a közeli vizekre. Illetve nem volt teljesen lakatlan, merthogy csomó teknős lakott itt, néha annyira sok volt a partokon állítólag, hogy nem is lehetett látni a homokot, csak a teknősök feketéllettek.:) ha Koh Phanganról (a legközelebbi szigetről) nézzük, akkor Tao alakja is teknős szerű, erről a kettőről kapta a nevét a sziget. 1930 körültől börtönként üzemelt politikai elitélteknek egészen 47-ig, akkor szabadította fel az akkori elnök a rabokat. Éhezés, malária vagy a vizekben élő rengeteg cápa -kb. ezek voltak a leggyakoribb halálozási okok. A helyi útikönyvben találtam ezt a pár sort, állítólag az egyik rab írta:

” The only joy each day is watching the sunset to the sea. It is spectacular scene. The waves are light purple with an indigo sky ”

Ezután 1947 egy ikerpár jött a szigetre saját készítésű vitorlásukkal néhány zsák rizzsel, ők voltak az első “telepesek”. Eleinte a börtön maradványaiban húzták meg magukat, majd később elhozták a családjaikat is, és még néhány emberrel itt kezdtek új életet.  Tök egyszerű életet éltek, halásztak, kókusz, rizs és gyümölcs volt a mindennapi betevő. Kb igy kezdődött itt az élet. 🙂

Ehhez képest ma már egymást érik a hostelek, hotelek és luxus villák a szigeten. Koh Tao egyébként a búvárkodás fellegvára, nagyon olcsón meg lehet szerezni a vizsgát és gyönyörű helyeken lehet merülni itt. A szigeten nincs folyó, igy kb csak az esővízzel meg a közeli városból hozott vízzel töltik fel a raktárakat. Ezért mindenkit megkérnek, hogy lécci ne pocsékold a vizet fürdésnél, és pont ezért a száraz időszakban néha alig folydogál víz a csapból.

Az esti vihar után másnap tökéletes időre ébredtem, igy strandolós motyóval elindultam egy titkos partra, amit a neten néztem ki. A szállásom amúgy pont a kikötőnél van, ott is lehet strandolni de ki akar a kikötőnél strandolni?

Kb félórás út vezet a dzsungelen át egy tök jól kiépített ösvényen. Vagyis relatív jól kiépített, vannak táblák, hogy merre menj és le van betonozva egy pici sáv, ami árkon-bokron át vezet. Jobb mintha, csak gps-szel navigálnék:) Párszor igy is eltévedtem, néha csak egy 30 centi széles deszkapadló az út a szakadék felett, 80%-os páratartalom és kb 30 fok mellett ez egy igazán kellemes kis túra volt. A part mellett végig bambusz kunyhók sorakoztak, általában medencével vagy egy szelet privát tengerrel.:)

Amikor fel-felbukkant a türkizkék tenger, már alig vártam, hogy odaérjek. Végül ez fogadott:

This slideshow requires JavaScript.

A part neve Sai Nuan, ha erre jártok, mindenképp ajánlom. Nekem ez lett a kedvenc helyem a szigeten, kb 8x tettem meg a kis dzsungel túrát ide és vissza.:) Nincsenek sokan, a víz annyira tiszta, hogy még snorkel cucc nélkül is látod a kis halakat, ahogy úszkálnak körülötted. Sziklák, pálmafák, a sziklákra épült bungalók veszik körbe ezt a kis öblöt. Van egy nagy hinta is. Nagyon szép 🙂

Másnap már snorkelezve fedeztem fel a kedvenc kis öblömet, mindenféle halat, rákot láttam.

Egyébként ha kimész az utcára itt, már nem csak azt hallod, hogy “Taxi, taxi?” hanem azt hogy, “Boat, boat, taxi boat, miss?” A különböző partszakaszokon is kb óránként megáll egy ilyen taxi hajó és elviszi  a kikötőig azokat, akik nem akarnak túrázni.

Ami még baromi vicces, hogy az ázsiaiak annyira félnek a víztől, vagy nem tudnak úszni, vagy mindkettő, hogy még a 70 cm-es vízbe is mentőmellényben + felfújt gumi matraccal mennek be és sikítoznak minden egyes nagyobb hullámnál. 😀

Este a szállásra visszaérve megismerkedtem a szomszédos ágy lakójával, Saravana-val, az indiai pasival. Ő épp üzleti úton volt Bangkokban, de mielőtt hazament volna, még tett egy kis kitérőt itt. Hamar összespanoltunk, nagyon jófej volt. A mindennapi kötelező pirított rizsem és banánpalacsintám után, beültünk Saraval a szomszédos Rasta Bárba egy sörre, amiből végül nekem 3 neki 6 sör lett.

A bár egyébként tök különleges, olyan mintha egy nagy faház belsejében meg tetején üldögélnél. Faház alatt azt értem, amit a gyerekeknek építenek a fákra, kis kuckó. Na hát ez is ilyen, több szint is van össze-vissza, a földön párnák, függőágyak, éjjel-nappal szól a reggie zene, péntekenként állítólag barbecue party van (ingyen) és ilyenkor vannak a legnagyobb bulik. Sajnos én szombattól szerdáig vagyok itt, úgyhogy ezt majd csak legközelebb próbálom ki:)

Sararól kiderült, hogy mérnök, házas, éppen úton az első gyerek, imád utazni, már bejárta kb a világot, de amikor viccesen a szemére vetem, hogy basszus Te már mindenhol jártál, ő csak szégyenlősen nevet, és azt mondja, á dehogy még csak 10%-ot láttam.:) Baromi jó sztorijai vannak, például elmesélte, hogy nászút helyett, felpakoltak néhány hálózsákot, párnát, sátrat a kocsira és elindultak és körbeutazták Indiát. Vagy amikor Indonéziában ment éjjeli túrára, hogy reggel a vulkán tetejéről nézhesse a napfelkeltét, és éjjel összetalálkozott egy fekete párduccal. Tök fura, hogy a világ két különböző pontjáról jöttünk és egy harmadik helyen futottunk össze és mégis tök hasonlóan gondolkodunk mindenről. kb. 11 körül kitaláltuk, hogy  kéne még enni valamit. Igy lesétáltunk a kikötőhöz egy pat thai-ért meg némi szendvicsért. Még visszafelé ücsörögtünk kicsit a rastánál, hallgattuk ezeknek a bogaraknak a fülsiketítő zaját (amit én csak dzsungel hangnak hívok). Tökéletes nap volt a mai.:)

saraval.jpg

Ha minden szigetnek van egy jellegzetes étele, akkor Ko Tao-n ez a szendvics, kb minden második lépésnél szendvics stand van, Phi Phi-n ilyen volt a pizza, Phuketen meg a fried icecream, Krabi-n csak helyi kajákat ettem, különös kedvencem volt az édes palacsinta tésztába göngyölt mini virsli vagy csirke. 🙂

Következő nap megint a kedvenc partomra mentem, teljes volt az idill, amikor megjelent egy hordányi holland, kb 40-en, először röplabdáztak, majd valamilyen oknál fogva őrült ásásba kezdtek a parton, mintha legalábbis munka táborban lennének. 😀

Saravana helyén új lakó fogadott, Kat, az észak-dakotai lány, akinél nyugisabb emberrel még nem találkoztam. Olyan, mintha folyton be lenne tépve, pedig nincs, nem is iszik, csak ilyen chill típus. Nagyon cuki csaj, együtt mentünk vacsizni, thai stílusban, azaz csomó féle kaját rendeltünk és mindenből eszegettünk. Kat 20 éves, fenntarható gazdaságtan a fő szakiránya, 4 hónapot tanult Thaiföld északi részén, Chiang Maiban. Elmesélte, hogy ő majd farmer szeretne lenni, zöldségeket termeszteni meg néhány csirkét tartani. 😀 Tök jópofa csaj, jó látni, hogy nem mindenki akar fashionblogger lenni.:) Sajnos ő másnap nagyon korán indult, igy hamar lefeküdt, nem tudtam vele képet csinálni.

Már nem tudom a napokat számon tartani, azt hiszem hétfőn elmentem egy egész napos snorkel szigetnéző hajótúrára. 5 állomás, mindenhol megállunk kicsit úszni, meg nézegetni mi van a víz alatt.

Az első megálló egy pici magánsziget volt Tao északi csücskénél, Koh Nang Yuan, tipikus képeslap helyszín, fehér homok, nagyon kék víz, stb. Itt annyira vigyáznak a természetre, hogy nem lehetett bevinni semmilyen palackot, kólás, sörös dobozt, sőt még a törölközőt sem szabad leteríteni a homokba, mert azzal csomó homokot elhordanak a szigetről az emberek. Helyes.

A hely legfőbb nevezetessége, hogy a két szigetrészt egy vékony, fehér homokos kis sétány köti össze, száraz időszakban végig lehet sétálni, mindkét oldalon lehet pancsolni, és fel lehet mászni a sziklák tetejére, hogy mindezt felülről is megnézd. Hát, felmásztunk, de a végén már konkrétan sziklákon másztunk papucsban, nem veszélytelen, majd felérve egy kb 2 négyzetméteres szikla tetején próbáltunk nem leesni, fotózni és csodálni a kilátást. Mire felértem, annyira meleg volt, hogy konkrétan már a bokámon  is folyt a víz. De megérte:

This slideshow requires JavaScript.

Rövid csobbanás után , folytattuk utunkat, még 4 másik öbölben álltunk meg a sziget körül, mindenhol 30 perc volt a snorkelezésre. Örültem, hogy nem egyedül én veszem fel a mentőmellényt, hanem a társaság nagy része, de nem bíztam a térdemben. Iszonyú mély részen úszkáltunk, egy teljes, önálló világ volt odalent, mindenféle halak, korallok és élőlények kergették egymást. Csodajó. Volt, ahol nem sok mindent láttam, csak a “szokásos” halakat és korallokat, de az egyik helyen láttam egy mini cápát, igaz csak pár pillanatra, mert olyan gyorsan elhúzott előlünk. Az utolsó helyen viszont egy bazi nagy teknős épp falatozott a tenger fenekén, körülötte csomó hal rágcsálta a páncélját vagy épp ami a szájából kiesett. Wow, még sosem láttam ekkora teknőst ilyen közelről. Mindannyian körül úsztuk őt és csak néztük, míg szegény meg nem unta és úgy döntött feljön a felszínre és tovább úszik. Volt nagy pánik, azoknál akik mellett felbukkant, habár ez a teknős maximum lassan, hetek alatt elrágcsálja az embert szerintem 😀

Egy dolog, otthon hagytam a vízálló fényképezőgépem.. Ostoba…. Talán Bangkokban veszek egyet.

A hajó személyzete és túravezetőink egyben, 3 thai pasi volt, vagy fiú, ezeknek lehetetlen megmondani a korát. Úgy ugrálnak a hajón, mint valami kis tarzanok, a vízben meg olyanok, mintha ott születtek és ott élték volna le az eddigi életüket. Nincs semmilyük kb de mégis megvan mindenük, egész nap kint vannak a tengeren, szabadok, csomó emberrel találkoznak, úsznak, búvárkodnak, esznek, isznak. Nincs legújabb iPhone-juk sőt szerintem semmilyen, sem okostv, sem márkás ruhák, mégis tök boldognak meg nyugodtnak tűntek. Kicsit irigyeltem őket, gondolom ők meg minket, ‘turistákat’.

Este baromi nagy vihar volt (mindennap esik, de szerencsére mindig csak estefelé), kb 40 percre elment az áram az egész szigeten. Még az utcákon is tök sötét volt. A helyiek szerint ez normális, senki nem zavartatta magát különösebben, a sötétben beszélgettünk tovább.:)

Ez a sziget a kedvencem az összes hely közül, ahol eddig voltam, egyszerűen tökéletes, még az áramszünetet vagy az alacsony víznyomást a zuhanyban is elnézem neki.:) Ha egyszer még sok időm lesz, ide mindenképp visszatérek, meg a többi szigetre is ami most kimaradt.

hotel
sajnos ez nem az én hostelem volt..

Holnap indulok Bangkokba, ezzel egy időre eltehetem a fürdőruhát a táska aljára, nem is tudom, hol fogok legközelebb pancsolni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s