3 nap indulásig

Végre eljutottunk idáig is, hétfő reggel induláááás! 🙂

Sok minden történt az elmúlt 2 hónapban, nagy vonalakban: fél évre elköszöntem a munkahelyemtől és kedves kollégáimtól, beszereztem mindenféle szükséges és abszolút szükségtelen holmit az útra, a trópusi betegségek egész tárháza kering már a szervezetemben, első repjegy, szállás lefoglalva, biztositás a zsebben, albérlet felmondva, az összes cuccom egy raktárban elhelyezve.

Szeretett albérletemből holnap költözöm ki, igy hivatalosan is hajléktalan leszek indulásig 😀 (Ágota, köszi a kanapét és a lakhatást! 😉 )

Továbbra is úgy gondolom, hogy életem legjobb döntése  ez az út jelen helyzetemben, de ha azt gondolnátok, hogy az elmúlt 2 hónapot csak azzal töltöttem, hogy a legszebb tengerpartokat és búváriskolákat kutattam a neten, háát nem… (na jó, az idő 90%-ban igen :))

Íme a 3 legnehezebb és legidegesítőbb dolog az elmúlt pár hónapból:

  1. Család, rokonok siránkozását, és már-már őrjítő aggódását hallgatni non-stop. De komolyan, elég legyen ebből, nem lesz semmi bajom! 🙂
  2. A saját siránkozásomat és (leginkább az utolsó héten jellemző) napról-napra váltakozó hangulatomat elviselni. Az idő nagy részében már nagyon mennék, de néha eszembe jut, hogy nem csinálok-e hülyeséget? Vagyis minek megyek egyáltalán, miért nem jó nekem itt a jó kis megszokott, biztonságos világom, szép kis albérletem, jó munkahelyem, stb.? Ebből a pénzből lehetne önerő a lakáshitelre, lakáshitelből meg kis lakás. És mi lesz, ha tényleg kirabolnak, megvernek, megerőszakolnak, kilopják a szerveimet, elrabolnak, legyilkolnak, vagy nem lesz egy új barátom sem és tök egyedül fogok kóvályogni fél évig?? Vissza lehet még csinálni??! Ezen a héten nagyjából ez váltakozott azzal, hogy ‘Úristen, had menjek már!’ és amúgy is mi ez a fos idő az utolsó hetemen? Én a rómain akartam még fröccsözni, meg a Normafára kirándulni és a várban csavarogni, nem a hóban (?!) és fagyban (?!) szarrá ázni mindennap. Ez felháborító kérem.
  3. És végül a legőrjítőbb mind közül: fél évnyi cuccot bepakolni egy 40 literes és egy pici, kb 15 literes hátizsákba. Ha minden jól megy, sehol nem szeretnék csomagot feladni, szóval muszáj ezekkel a mennyiségekkel gazdálkodni. Napokig, sőt heteken át tartott, mire összepakoltam az induló batyumat. Végül ennyi holmi jön velem:
  4. IMG_20170415_103806[1]

Ez nem sok. Sőt ijesztően kevésnek tűnik.

Hát igy állok most, alig várom az indulást és, hogy röpke egy napnyi utazás után végre megérkezzek ide:phuket

Első állomás: Phuket, Thaiföld. Can’t wait! 🙂